Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tájékoztatók

 

A csecsemőkori csípőszűrés fontosságáról 

A gyermeksebészeti szakrendelésen az egyik fontos tevékenység,melyet mint szűrővizsgálatot is végzünk,a csecsemők csípővizsgálata.A betegség,mely ezt szükségessé teszi,a köznyelvben mint veleszületett csípőficam ismeretes, de a fogalom ennél szélesebb.Voltaképpen a csípőízület olyan állapotáról van szó,amelyben a csípő alkotóelemei nem megfelelő módon fejlődnek.

Az elégtelen fejlődés két összetevője:az ízületi vápa sekély volta és az ízület lazasága,mely lehetővé teszi a combcsontfej kificamodását a vápából.

A háttérben öröklött tényezők vannak,ezért különös figyelmet érdemelnek azok a csecsemők,akiknek családjában csípőficam előfordult.Szintén fokozott a kockázat a csípőízület nem megfelelő fejlődésére kislányok között,náluk 4-6-szor gyakoribb,mint a fiúk körében.A farfekvéses szüléssel világrajött újszülöttek között is nagyobb a kórkép előfordulása,valamint a méhen belüli szűk helyzet is szerepet játszik kialakulásában.

A 70-es évek végén készült hazai felmérés alapján a csecsemők 1,5%-ában találtak nem megfelelő csípőízületi fejlődést.

Gyakran már a szülők észlelik a csecsemő csípőjének aszimmetriáját,az alsó végtag kifelé fordulását,esetleg rövidülését,a combráncok különbözőségét,vagy azt,hogy a csecsemő valamelyik lábát kevésbé mozgatja.Ezen panaszokat komolyan kell vennünk,hiszen az édesanya gondosan figyeli gyermekét és gyakran apró eltéréseket is felfedez.

Nagyon fontos, hogy megfelelő életkorban történjen meg a csípők vizsgálata.Először már az újszülöttosztályon megnézik a babát,de lényeges,hogy 4 hetes kor körül megfelelő szakember lássa.Ő ekkor már vizsgálat során észleli az esetleges csípőficamot,vagy a fejletlenségre utaló tünetet.Ha a csecsemő nem feszít,a csípők ép viszonyok mellett 70-90 foknyit távolíthatók.

Fejletlenség gyanúja merül fel,ha a csípőket aszimmetrikusnak találjuk,ráncaszimmetriát észlelünk,és a csípők távolíthatósága kevesebb, mint 60 fok.

Csípőficam észlelése esetén a kezelést azonnal megkezdjük.Ennek alapelve: minél korábban elkezdeni és a legkíméletesebb módszerrel végezni.A kettő egymással szorosan összefügg,tekintve,hogy a legfiatalabb korban alkalmazható a legkíméletesebb kezelési módszer.A korán kezdett kezelés rendszerint rövidebb ideig tart és ez is a kíméletességet jelenti.Erre szolgál a Pavlik-kengyel,mely biztosítja a csípő gyógyulásához a megfelelő helyzetet és a babák néhány nap alatt nagyon jól megszokják viselését.Alkalmazására általában 3 hónapig van szükség.Közben természetesen rendszeresen  ellenőrizzük a kezelés megfelelő menetét.

Ha csak fejletlenségre utaló gyanújelet találunk,akkor a szülőt tanácsokkal látjuk el,a helyes pelenkázás,a csecsemő tartása, terpesztése tekintetében.Jó hatású a csípők terpesztő pelenkázása,a kenguru hordozó viselése,mert így kedvező feltételeket teremtünk a csípők normális fejlődéséhez.Ismert,hogy Afrikában,ahol az édesanyák a hátukon hordják csecsemőjüket,úgy ,hogy annak csípője terpesztett helyzetben van, jóval alacsonyabb a csípőfejletlenség előfordulása.Az eszkimók  szorosan összepelenkázzák a csecsemők nyújtott lábait,közöttük viszont igen magas a kórkép előfordulási gyakorisága.

Fejletlenségi gyanújel esetén az ismételt vizsgálatot 3 hónapos kor körül javasoljuk.Amennyiben ekkor is észlelhető a fejletlenségre utaló tünet,akkor képalkotó vizsgálatra /ultrahang, röntgen/ van szükség.Utóbbiak segítségével meg tudjuk határozni a fejletlenség fokát és megfelelő kezelést tudunk alkalmazni.

Így ezek a babák tökéletesen meggyógyíthatók.

Hangsúlyozom a vizsgálat illetve a diagnózis fontosságát a megfelelő életkorban:a 4-5 hónapos kor után észlelt csípőficam vagy fejletlenség gyógyulásának esélyei már jelentősen csökkennek.

Nem szabad elfelejteni,hogy a kórkép megfelelő kezelése a beteg egész életére kihat, hiszen a későn vagy nem megfelelően kezelt csípőficam vagy ízületi fejletlenség gyakran az alapja a felnőttkori coxarthrózisnak,a csípő kopásos megbetegedésének.Ez utóbbi pedig már felnőttkori panaszokat,gyakran munka- és járásképtelenséget okozhat ,valamint csípőízületi protézis beültetését teheti szükségessé.

 

A gyermekkori vizelési zavarokról
 

A gyermekkori betegségek között az éjszakai bevizelés az egyik leggyakoribb probléma. A legtöbb gyermek 2-3 éves kora között ágy- és szobatisztává válik,de még az iskola első osztályában is átlagosan 15 % az éjszakai bevizelés gyakorisága,tehát minden hatodik gyermeket érint. A 8-10 éves korosztályban is ez a szám még 10 % körül van.

Tudnunk kell,hogy nem egységes kórképről van szó. Monoszimptómás a betegség,ha a gyermeknek csak alvás közbeni ágybavizelése van. Nem monoszimptómás,ha nappali vizelési zavarok,mint gyakori vizelés,sürgető vizelési inger,vizeletcsepegés,esetleg húgyuti fertőzések is társulnak az éjszakai ágybavizeléshez.

Elsődleges az enuresis,ha a gyermek születése óta sohasem volt száraz,és másodlagos,ha több mint fél évig már panaszmentes volt .Az elsődleges, monoszimptómás éjszakai bevizelés egyik gyakori oka a vizeletkiválasztást szabályozó hormon (ADH) napszaki ingadozásának zavara. Más esetekben a húgyhólyag-szabályozás érésének késése okozza az éjszakai bevizelést.

A nem monoszimptómás és másodlagos bevizelés eseteiben kis hólyagkapacitás,fokozott ingerlékenységű húgyhólyag, húgyuti gyulladás,és ritkábban lelki okok állnak a háttérben.

Fontos hangsúlyozni,hogy a

b e v i z e l é s e k   t ú l n y o m ó   t ö b b s é g e   g y ó g y í t h a t ó !

Ahhoz,hogy a megfelelő kezelés elkezdődhessen,szükség van a gyermek korrekt kivizsgálására. Hangsúlyozom: a szükséges vizsgálatok ambuláns módon elvégezhetők,szükségtelen a hosszas kórházi bennfekvés,ez gyakran inkább ront a gyermek állapotán. Már a szülő rendkívül fontos adatokkal szolgálhat: mennyi folyadékot fogyaszt a gyermek, van-e sürgető vizelési ingere,hányszor pisil naponta? Az orvos részéről az alapvető fizikális vizsgálat mellett a laboratóriumi vizsgálatok (vizelet,reggeli vizelet fajsúlyának meghatározása) gyakran már segítenek a probléma megoldásában.

A nem monoszimptómás és másodlagos enuresis eseteiben,illetve ha a kezelésre rezisztens elsődleges formáról van szó,akkor egyéb vizsgálatokra (képalkotó vizsgálatok) is szükség van.

A választ az esetek jelentős részében az u r o d y na m i a s vizsgálat adja meg, a bevizelés pontos okát illetően.Ez áramlásmérésből (flowmetria) és nyomásmérésből (cystomanometria) áll.

Ezen vizsgálatok tudnak választ adni a húgyhólyag kapacitását,tágulékonyságát és beidegzését illetően. Ismétlődő húgyuti fertőzések hátterében is állhat a hólyagműködés zavara,s amíg utóbbi nem tisztázódik,a sorozatos antibiotikum kezelések ellenére is károsodhat a gyermek veséje. Az úgynevezett vezikorenális reflux-betegség hátterében az esetek jelentős részében szintén a hólyagműködés zavara áll. Az urodynamias háttér nélküli, vizelési zavarokat kezelő rendelés lehetőségei igen korlátozottak.

A gyermekek urodynamias vizsgálatát a Szegedi Gyermekklinikán az általam vezetett urodynamias laboratóriumban végezzük.